Elfelejtett jelszó
hu en

Gyűjtési és fogyasztási szabályok

A GOMBAGYŰJTÉS SZABÁLYAI:

  • A gombagyűjtéshez mindig kosarat, és sohasem nylonzacskót használjon! A gombák termőtestei a műanyagzacskóban ugyanis befüllednek, ezáltal könnyen romlanak, továbbá összetörhetnek, és felismerhetetlenné válhatnak.
  • A kezdő és a már gyakorlott gyűjtő is egyaránt csak olyan gombát gyűjtsön étkezésre, amelyeket már mint étkezési gombát jól ismer. A mérgező vagy étkezésre alkalmatlan gombák maradjanak inkább érintetlenek.
  • Gyűjtsünk mindig szakszerűen, azaz a gomba termőtestét gondosan válasszuk el a talajtól (vagy más aljzattól), csavarjuk ki a tönkjét, egyidejűleg fedjük be a keletkezett mélyedést avarral, hogy a szabaddá vált egészséges micéliumok ki ne száradjanak! A gondos gombagyűjtő nem hagy maga után semmi nyomot, az erdő tiszta marad mögötte.
  • A begyűjtött gombákat legcélszerűbb már az erdőben a rátapadó talajtól, levelektől stb. megtisztítani. Ügyeljünk azonban arra, hogy a különleges bélyegeket, mint a tönk töve, bocskora, burokmaradványa stb. ne károsítsuk meg.
  • A nagyon fiatal vagy öreg gombák, továbbá a kukacos, rágott, penészes, ázott vagy fagyott példányok étkezési szempontból értéktelenek. Maradjanak tehát a termőhelyükön, s így spórák millióit tudják majd szétszórni, amelyekből új micéliumok fejlődhetnek. Másrészt gondoljunk arra is, hogy termőtestük hány állatfajnak, pl. rovarnak szolgál búvóhelyül, illetve táplálékul a természetben.
  • Az ismeretlen gombákat határozásra csupán 2-3 példányban gyűjtsük! Elővigyázatosan húzzuk ki a talajból, ne tisztogassuk és lehetőség szerint a lelőhely jellemzőit is jegyezzük föl. Ezeket a határozandó gombafajokat a többitől elkülönítve (kis dobozkákban vagy alufóliában) gyűjtsük. Magától értetődő, hogy az ismeretlen vagy az éppen általunk ismert, de mérgező gombákat nem lökjük fel, nem tapossuk össze, mivel ezek a gombák az erdő képéhez tartoznak, fontos elemei a természetnek. Másrészt az is előfordulhat, hogy más gombagyűjtő éppen ezeket a gombákat keresi tanulmányi vagy tudományos célra.
  • Manapság ismert tény, hogy a gombák is, más élőlényekhez hasonlóan veszélyeztetettek és bizonyos védelmet érdemelnek. Ezért ajánlatos csak a leggyakoribb ehető fajokat gyűjteni!
  • A ritka, vagy kipusztulóban lévő gombafajokat feltétlenül kíméljük! Ne legyünk telhetetlenek sem, csupán a saját (vagy családi) szükségletre elegendő mennyiségű gombát gyűjtsünk. A gombák védelméről hamarosan megjelenő Környezetvédelmi és Természetvédelmi Miniszteri rendelet megadja majd pontosan a gyűjthető és védett gombafajok listáját és bizonyos gyűjtési korlátozást is bevezet! (Vörös Könyv)
  • Aki nem vizsgázott gombaszakértő, az soha ne készítsen el úgy gombás ételt, hogy előtte a gombákat nem ellenőriztette. Hétköznapokon a piacokon, nagyvárosokban pedig munkaszüneti napokon is ellenőriztethetjük a kijelölt gombavizsgáló helyeken a gyűjtött gombánkat. Az ellenőrzéskor a teljes gombagyűjteményünket fajokra elkülönítve mutassuk be. Külön szedjük az általunk ismert és étkezésre gyűjtött gombákat, illetve elkülönítve (kis dobozkákban) az ismeretlen, tanulmányozandó vagy határozásra szánt fajokat.
  • A gombaszakértői ellenőrzést vegyük komolyan! Csak a kifogástalanul ellenőrzött vagy meghatározott gomba véd meg a gombamérgezéstől. (Általános szabály, hogy a gyilkos galócát minden kezdőnek alaposan megismernie kell. Léteznek a lemezes gombák között más mérgezők is. Ezek hatása a belső szervek vagy az idegrendszer zavarásán alapul. A kezdők ezért először csak csöves gombákat (vargányákat) gyűjtsenek. A közöttük előforduló mérgező gombáknak nincs halálos hatásuk és könnyebb a felismerésük is.)
  • A mérgezés első jeleinél (rosszullét, hasmenés, hányás) rögtön orvost kell hívni.
  • Fontos szempont a még a következő is: idegen tájakon és országokban legyünk óvatosak a gombák étkezési célra való gyűjtésében. Itt ugyanis gyakran olyan fajok nőnek, amelyek meglehetősen hasonlítanak a mi hazai gyűjtési körzetünkben található fajokhoz, de mérgezőek. A gombamérgezések statisztikája is azt mutatja, hogy a gombamérgezést szenvedett személyek több mint fele, nem helyi (odavalósi) lakos volt. Főleg olyan személyekről van szó, akik üzleti úton, útközben, vagy szabadságon tartózkodnak az adott helyen és mindent gyűjtenek, ami az erdőben található. Közép-Európában például gyakran tévesztik össze a piruló galócát a mérgező párducgalócával. Az isztriai félszigeten sok ember gyűjt a sárga rókagomba helyett mérgező világító tölcsérgombát.
  • Bár a tapasztalt gombagyűjtő tudja, mégis újra és újra hangsúlyozzuk, a galambgombákon, vargányákon, az ízletes rizikén és a nagy őzlábgombán kívül (természetesen csak ha ezeket is nagyon jól ismerjük), sohase ízlelgessünk, kóstolgassunk nyersen gombát! Csupán egyetlen kóstolási próba is súlyos mérgezéshez, a gyilkos galócánál halálhoz vezethet.

A GOMBÁK ELKÉSZÍTÉSI ÉS FELHASZNÁLÁSI SZABÁLYAI:

  • A szakszerűen, kosárban gyűjtött és már ellenőrzött gombákat otthon mielőbb tisztítsuk meg. Lehetőség szerint minél előbb használjuk is fel. Ne tároljuk a gombát napokig. Ha nincs időnk még aznap elkészíteni, úgy mindig hideg helyen, vagy jól szellőző körülmények között egy rétegben kiterítve a gombákat, végezzük a tárolást.
  • Elkészítéskor a gombákat vagdossuk kis darabokra, a rovarrágott részeket dobjuk el! Az így előkészített gombát lehetőség szerint mielőbb főzzük vagy süssük meg, illetve különböző módon tartósítsuk.
  • A gombákat lehetőleg daraboljuk apróra és fogyasztáskor rágjuk meg alaposan az ételt.
  • Kerüljük a túl nagy mennyiségű gomba fogyasztását is!
  • Ne adjunk gombás ételt kisgyermekeknek és érzékeny gyomrú embereknek!