Elfelejtett jelszó
hu en

Mi a mikológia?

A mikológia a biológiának a gombákkal foglalkozó tudományága A gombák (Fungi, Mycota) a valódi sejtmagvas (eukariota) élőlényeknek olyan csoportját képezik, amelynek körülhatárolása, származástani egységessége és rendszerezése erősen vitatott. A gombákat ma már az állatokkal és növényekkel egyenrangú, azoktól különböző „országnak” (regnum) tekintik. Ennek megfelelően a gombákkal foglalkozó tudomány, a mikológia is egyenrangú a növényekkel (botanika) és állatokkal (zoológia) foglalkozó tudományokkal.
 
A gombáknak mint élőlénycsoportnak a meghatározása  és a növényektől és állatoktól való elkülönítése általánosságban könnyű. A fotoszintetizáló növényektől (amelyek képesek szervetlen anyagból szerveset előállítani, tehát autotrófok), egyértelműen elválasztja őket heterotróf anyagcseréjük. A heterotróf élőlény csak szerves tápanyagokat képes felhasználni. A gombák anyagcseréje elhalt vagy élő szerves anyag lebontására épül (szaprotróf vagy parazita) és többnyire kilotróf (chilotroph) típusú. Ez azt jelenti, hogy tápanyagaikat egész testfelületükön keresztül szívják fel. Mivel csak kis molekulájú, oldott állapotú anyagot képesek felvenni, a nagyobb molekulákat exocelluláris enzimek segítségével sejten kívül emésztik meg és a sejtfalon keresztül szívják fel. Ezzel szemben az állatok táplálékfelvétele többnyire fagotróf (bekebelező) és belső emésztésűek. Az állati szervezetektől megkülönbözteti a gombákat, hogy sejtjeiket többnyire sejtfalak határolják. Ennek vázanyaga viszont - az általánosan elterjedt növényi cellulóz sejtfaltól eltérően - a kitin, amely az állati szervezetek egy részében is (pl. rovarpáncél) előforduló vegyület. A gombák szaporodásában jellemző a spórák kialakulása, amely inkább növényi sajátság. A gombák teste fonalakból épül fel. Az elágazó gombafonalak (hifák) szövedékét micéliumnak nevezzük. A nagygombák szaporítóképletében, a termőtestben a hifák a növényekéhez hasonló szövetes szerveződést mutatnak, ún. álszövetekbe tömörülnek.
 
A gombáknak van néhány olyan tulajdonságuk is, amely sem növényi sem állati, hanem kizárólag gombasajátság. Ilyenek például egyes speciális sejttani jellegzetességek. Vannak olyan speciális anyagcseretermékek is, amelyeknek szintézisére az élőlények közül csak a gombák képesek (pl. egyes gombatoxinok).
 
A gombáknak, mint lebontó szervezeteknek a szerepe  a bioszféra anyagkörforgalmában rendkívül nagy. A földtörténet során az élőlények fejlődése egyre nagyobb fajszámot, biomassza-produkciót és egyre többféle lebontandó anyagot hozott létre. Ezzel szükségszerűen együtt nőtt és fejlődött a lebontó és parazita szervezetek fajszáma és biokémiai potenciája is.
 
A ma élő ismert gombafajok száma közel százezer. A még ismeretlen fajok számát két-háromszázezerre becsülik, míg egyesek szerint számuk akár egymillió is lehet, tehát a virágos növényekkel és az állatokkal azonos nagyságrendű (az állatfajok számát egy-kétmillióra, a növényekét négy-ötszázezerre becsülik).
 
A gombák közé sorolt szervezetek igen változatosak. A gombákat ma már 12 rendszertani törzsbe soroljuk. Ezek közé nemcsak a hétköznapi értelemben vett gombák tartoznak, hanem számos mikroszkopikus szervezet is (pl. nyálkagombák, élesztőgombák, penészgombák. Ezeknek a jelentősége nemcsak a természetben, de az ember életében is kiemelkedő. Gondoljunk pl. az élesztők szerepére a pékiparban, a bor- és sörgyártásban, a penészgombák által termelt méreganyagok hatására, a fertőző emberi betegségeket okozó gombákra, valamint az antibiotikum termelő gombákra. A szemmel látható méretű termőtestet képező, ún. “nagygombák” a tizenkettő közül mindössze két törzs, a tömlősgombák (Ascomycota) és a bazídiumos gombák (Basidiomycota) képviselői.