Elfelejtett jelszó
hu en

Olaszgomba (Polyporus tuberaster)

 Olaszgomba

 
Polyporus tuberaster (Jacquin 1796) Fries 1815 (Polyporales, Polyporaceae)
(= Polyporus forquignonii Quélet 1884; = Polyporus lentus Berkeley 1860)

  Olaszgomba         Fotó: Dima Bálint  

Rövid jellemzés: A gyakran tölcséresedő kalapja világos sárgás-okkeres színű, finoman pikkelyezett. Rövid, többnyire központi helyzetű, nemezes, szálas tönkjére a likacsos termőréteg pórusai lefutnak. Korhadó faanyagon vagy a talajban fejlődő álszkleróciumon (gombakő) fejleszti termőtestét.
Életmód: Lignikol szaprobionta. Fehérkorhasztó.
Élőhely: Három ökológiai típusa van: többnyire fatuskón vagy föld feletti ágakon fejlődik, néha a talajban levő faanyaghoz, vastag rhizomorfa jellegű micéliummal kapcsolódik, illetve a talajban levő nagy, fekete álszkleróciumból ún. gombakőből nő ki. Védett meleg és világos erdőkben, különösen ligeterdőkben, gyertyános- tölgyesekben, elegyes bükkösökben, nedves és jó tápanyag-ellátottságú talajokon terem. Közép-Európában túlnyomórészt bükkön (Fagus sylvatica), és tölgyeken (Quercus spp.) található, májustól októberig.
Földrajzi elterjedés: Elterjedt egész Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában (BREITENBACH és KRÄNZLIN 1986). Álszklerócium-képzése azonban nem mindenütt ismert. Az álszklerócium-képződést klimatikus és exogén tényezők váltják ki. A mediterrán országokban jobban adottak a külső feltételek, mint az óceáni, kontinentális és hideg területeken.
Vörös lista kategória: 3.
Természetvédelmi érték: 5 000 Ft.
Veszélyeztetettség oka hazai és nemzetközi szinten: Egyik ok a megfelelő mennyiségű és minőségű holt faanyag csökkenése az erdőgazdálkodás miatt. Másik ok, a gyakoribb, szintén ehető pisztricgombával (Polyporus squamosus) való összetéveszthetőség.

 

Irodalmi adatok 2006-ig: VASAS és ALBERT (1987): Vas–Soproni-síkság: Csapod (XN46); Zselic (YM12, ad truncum putr.); Bakony: Csesznek (YN14, in fageto ad truncum putr.); Gerecse: Tarján (CT17, ad truncum putr.); Vértes: Vérteskozma (CT05); Budai-hg: Normafa (CT46, ad trucum putr.: Fagus); Bükk: Létrás (DU62, ad truncum putr.), Répáshuta (Nagy-kerek-hegy, DU62, ad truncum putr.); Aggteleki-karszt: Rozsnyói-úti bérc (DU66, ad truncum putr.), Trizs (DU66); Zempléni-hg: Makkoshotyka (EU35, ad truncum putr.). FODOR és mtsai (2001): Szigetköz: Derék-erdő (XP71, Piptathero virescenti-Quercetum roboris). SILLER (2004): Bükk: Őserdő (DU52, Aconito-Fagetum). BENEDEK és PÁL-FÁM (2006): Börzsöny: Királyrét (CU40, Carici pilosae-Carpinetum), Cseresnyés-völgy (CU41, Luzulo-Fagetum).
Herbáriumi és jegyzőkönyvi adatok 2006-ig: BP: Bakony: Zirc (YN13, ad truncum putr.); Börzsöny: Kemence-völgy (CU41, in fageto); Aggteleki-karszt: Jósvafő (Tohonya-bérc, DU67, ad truncum putr.). DIMA: Budai-hg: Nagykovácsi (CT47); Visegrádi-hg.: Dömös (CT49). SILLER: Pilis: Kesztölc (Fehér-szirt, CT38). PÁL-FÁM: Bakony: Som-hegy erdőrezervátum (YN13, Daphno laureolae-Fagetum), Veszprém (YN21); Tétényi-fennsík: Kamaraerdő (CT45, in Quercetum).
 
Összesen 24 adat, 20 UTM négyzetre vonatkozóan.
 
Forrás: Siller, I., Dima, B., Albert, L., Vasas, G., Fodor, L., Pál-Fám, F., Bratek, Z., Zagyva, I.: Védett nagygombafajok Magyarországon,Mikológiai Közlemények, Clusiana 45(1–3): 3–158. (2006)
 
A Védett Gombák Országos Adatgyűjtő Hálózatban 2010 május – 2011. augusztus között rögzített adatok:
 
Adatgyűjtők:
 
Dima Bálint (2007, 2008, 2011)
Kaposvári László (2008)
Koszka Attila (2009)
Tóthné Palitz Noémi (2009)

Összesen 7 új adat (4 új UTM négyzet), tehát 29 %-kal nőtt az adatok száma erre a fajra vonatkozóan.