Beszámoló a kárászi gyerektáborról 2021

Kedves Tagtársak, Érdeklődők!

Elsőként Gyalogh Sára és Vardabasso Sára táborozók élménybeszámolóját, majd Fedor Ica táborvezető gondolatait olvashatják, végül Szőke Bianka képét és gondolatait láthatják a kárászi gyermektáborról, melyet a Magyar Mikológiai Társaság együttműködő partnerként anyagilag is támogatott.

A képek a táborból a Képgalériában tekinthetők meg:

https://gombanet.hu/gyermektabor-2021-karasz

Gomboszitábor Kárászon

A szép nyári napsütésben július 4-én megérkeztünk az erdő aljában lévő, madárcsicsergéssel teli szállásunkra.

Az ismerkedős játékok alatt Viki néni segítségével mindenkinek sikerült néhány barátot szereznie. Minden este meghallgattunk egy mesét Az elvarázsolt tölgymadár című könyvből. Villanyoltás után megbeszéltük a nap eseményeit.

A reggeli torna mindig nagyon üdítő és frissítő volt. A finom reggeli után összepakoltuk a gombászkodáshoz szükséges tárgyakat, vettük a kosarunkat és elindultunk az erdőbe. Nem volt sok a gomba az eső hiánya miatt, de Ica néni és Attila bácsi így is tudott mutatni nekünk néhány gombát az erdőben. Amikor vissza értünk szárított gombák segítségével tanultunk a fontosabb gombákról pl.: gyilkosgalóca, bükkfatapló, csiperke, galambgombák.

A tanultakat a hidasi völgyben tett kirándulásunk alatt igaz-hamis játékban ismételtük. Ebben a völgyben volt az egész napos túránk, ahol a vízesésnél pihentünk meg. Túránk során az erdő fáival ismerkedtünk meg, patakokon keltünk át, száradó pocsolyákban kisbékákat találtunk.

Márti néni mindig finom ebéddel várt minket, sokat repetáztunk. A gombász számháborúban az ehető gombák győzedelmeskedtek. Pihenés képpen a tikkasztó hőségben kézműveskedtünk Erzsi nénivel. Papírmasétálat, tarisznyát, gombás képet készítettünk.

A helyi fazekas mesternél agyagozhattunk, ahol sokféle figura került ki a kezek közül. Táborunkba vendégként érkezett Havasi László madarász. Tőle nem csak a madarakról, hanem az erdő minden élőlényéről kaptunk érdekes információkat.

Nekem legjobban az éjszakai vetélkedő és túra tetszett.

Az utolsó estén búcsúként tábortűznél szalonnát sütöttünk.

Gyalog Sára

Az úgy kezdődött...

Az úgy kezdődött, hogy nem is akartam menni. Gombásztábor! Ki a fenét érdekelnek a gombák, Anyukám erősködött, mert szerinte jó lesz. 

Gondolatok a kárászi gyerek gombász- és természetismereti táborról

Az idei kárászi gyermek gombász- és természetismereti tábor több szempontból is próbára tette a találékonyságunkat, kitartásunkat, türelmünket. No, nem a gyerekek tekintetében. Ők fantasztikusak voltak. Érdeklődők, vagányak, vidámak, belevalók.

Mivel az eredeti lefoglalt helyszínt visszamondták, így végül a Kárászi Ifjúsági Tábornál maradtunk, melynek a legnagyobb vonzereje, hogy az erdő és a hegy lábánál van, reggel madárdalra ébredhetünk, pár lépés és már kint is vagyunk a természet lágy ölén. És persze az, hogy közel van Szeli Márti mennyei konyhájához, ahol az ebédet fogyasztotta el a mindig éhes gyermekseregünk. Az étvágyukra sem lehetett panasz. :)

Két pedagógus társammal Erzsivel, Vikivel és Mezei Attilával – velük már dolgoztam együtt, és bizton állíthatom a legjobb csapatot alkotjuk – belevetettük magunkat a szervezésbe. Programok, étkezés, túrák, beszerzések, egészségügyi követelményeknek megfelelő felkészülés. Szépen alakult minden, meghirdettük a tábort is, amire minden hely (plusz 1 fő) gyorsan betelt. Többen visszatérők voltak. Támogatóink ismét a Magyar Mikológiai Társaság és a Pro Mikológia Alapítvány volt, akik anyagi segítségükkel lehetővé tették, hogy igen kedvező áron tudjanak a gyerekek egy tartalmas, egy hetes, ottalvós táborban részt venni. Ezúton is köszönjük nekik!

Vasárnap délután vidáman, nyitottan, érdeklődve vártuk a gyerekeket. Jó volt ismét megölelni régi táborosainkat és kíváncsi várakozással fordulni az újak felé. Az egy hét alatt igyekeztünk minél több élményhez juttatni őket és tudást átadni nekik.

Vikivel ismerkedős játékokat játszottunk, aminek egyik fontos része volt 24 gombakép. Erre a 24 ismert gombafajra alapoztuk a hét több programját, játékát, hogy a tábor végén sikeresen játszhassuk a gombás számháborút. A hat nap alatt többször kezükbe vették a gyerekek a képeket, játszottunk velük pl. „Milyen gomba vagyok” barkóba játékot, vagy beszélgettünk róluk a fajismertetők során.

Az ismerkedés után kiruccantunk az erdőbe, hogy az izgalmas „Vak karaván” játék segítségével megtapasztalják, milyen is a látásunk nélkül, egyéb érzékszerveinkre támaszkodva járni az erdőben.

Minden nap kirándultunk (köszönet Attilának, aki a túrák helyszíneit megtervezte és nagy részét le is vezette), közben pedig gombát gyűjtöttünk…. ha találtunk, ugyanis az időjárás nem hajtotta a malmunkra a vizet, mivel akkor már két hónapja szárazság tombolt. Ezért a túrákon is játszottunk gombákkal kapcsolatos játékokat, amiken keresztül ismereteket szereztek a gyerekek a gombák csodálatos világáról. A táborban aztán átismételtük, bővítettük ezt a tudást. A gombaínségnek azért volt egy „jó” oldala is. A gyerekek minden apróságot, érdekességet észrevettek a természetben, és megtapasztalták annak egységét, összefüggéseit. Kalapot le a gyerekek előtt, mert még a hosszú túrát is nagyon jól bírták, pedig talán a legmelegebb napot sikerült akkor kifognunk, de a Hidasi-völgy szépsége, a patakon való átkelések, a csurgó kárpótolt minket.

Erzsi jóvoltából a kézműveskedések során gombamintás szütyőt készítettünk, körmöcskéztünk, papírmasé tálat és hangszert gyártottunk. Élmény volt figyelni a gyerekek elmélyült munkáját, azt, ahogy segítettek egymásnak. Megismerkedtünk a papír írisz technikával, amiből gyönyörű gombakép alkotások születtek. Agyagozhattunk Mezei Ottó műhelye előtt, miután néma csendben, ámulva gyönyörködtünk az Ottó keze alatt születő tálban. Engedtük, mindenki azt készítsen az agyagból, amihez kedve volt. Születtek gombák, kutyák, emblémák, ajándékok a család többi tagjának, mindenféle állatok, sőt még mellszobor is. Hihetetlenül kreatívak voltak.

Viki fantasztikus ötletének köszönhetően fergeteges erdei divatbemutatón vehettünk részt, amire mindenki kitalált valami jelmezt, sokan felhasználva a természetben talált anyagokat is, amit az előző napok túráin gyűjtögettek. Sőt, többen már előre készültek és otthonról hoztak kellékeket. Persze mi, felnőttek is beöltöztünk a gyerekek nagy derültségére.

Meghívottunk volt Havasí László, madarász, akiről az általa vezetett túrán kiderült, sokkal több ő, mint madarász. Rengeteget tanulhattunk tőle, mert mindenről tudott valami érdekességet mondani, amivel találkoztunk a természetben. Mindenben meglátta az érdekes, tanulni valót, amit azonnal meg is osztott velünk. Így történhetett, hogy a másfél óra alatt tán még egy kilómétert sem mentünk a tábortól induló patakmederben. A gyerekek élethű madárfütty koncerttel lepték meg Lacit, aki a túra és dinnyeevés után néhány madárfajjal és étkeikkel ismertetett meg minket játékos formában.

A számháború sem maradhatott el. A régi malom a legjobb terep volt erre. A gombaképes számháború pedig jó kis kihívás volt még így is, hogy a képeket már alaposan megismerték addigra.

Újdonság volt az éjszakai túraverseny is, ahol az állomásokon gombákkal kapcsolatos feladatokat oldottak meg a 3-4 fős csapatok. Kiderült kik nézegették meg legtöbbször a táborban kihelyezett védett gombák és árusítható gombák plakátokat. Kellett lámpa nélkül, a holdvilágnál sétálni két állomás között. Az utolsó állomáson pedig egy általános gombatotót töltöttek ki a zseblámpák fényénél, szinte minden csapat hibátlanul. Itt is gratulálok mindenkinek, mert bebizonyították milyen sok ismeretet hoztak, és szereztek a tábor során a gombákról. Végül leheveredtünk és néma csendben hallgattuk a szél neszezését, az éjszakai erdő hangjait. Csodáltuk a csillagok ragyogását, a szentjánosbogarak pislákoló fényét.

És persze nem hiányozhatott a mindennapi reggeli torna, a Gombászházban Gyurkó Gizella biológus, természetillusztrátor kiállításának megtekintése, strandolás, szalonnasütés, esti mese, táborzáró ajándékosztás, ahol mindenki kapott egy névre szóló gombász könyvet, benne kiemelve a legjellemzőbb pozitív tulajdonságával.

A tábor végére nagyon összetartó csapattá alakult az első napokban még csak ismerkedő gyereksereg. Mindegyikőjük egy külön értékes, szeretni való egyéniség. Bár mi, pedagógusok folyamatos alváshiányban szenvedtünk, ez mégsem akadályozott bennünket, mert a gyerekektől rengeteg energiát, szeretetet kaptunk.

Jó tudni, hogy mi mindannyian egy közös célért dolgozunk. Azért, hogy a felnövekvő nemzedéket a természet szeretetére, megismerésére, tiszteletére neveljük. Hogy átadjuk nekik a tudásunkat, legyen az tárgyi, szellemi, lelki. Ezek a táborok mindig megerősítenek abban, hogy lehet együtt dolgozni a közös célért, hogy van összefogás, bízhatunk egymásban, számíthatunk egymásra bármilyen akadályokat kell is leküzdenünk. És látva a boldog gyerekeket, igen, van értelme csinálni.

Köszönet mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult, hogy ez a tábor ilyen jól sikerült! Jövőre ismét összefogunk és megcsináljuk!

Fedor Ica