Beszámoló az MMT 2020.10.2-4-i őszi túrájáról

Zempléni kirándulás

(Kiss Zsuzsanna beszámolója)

Idén október 2-4 között került sor a Magyar Mikológiai Társaság hagyományos, őszi gombászkirándulására. Úticélunk ezúttal a Zemplén volt, ahol házigazdáink a Zempléni Gombász Egyesület tagjai voltak. Ezúttal a kirándulást megelőző héten komolyabb mennyiségű csapadék is esett, így nagy reményekkel vághattunk neki a gombászásnak. Szakmai vezetőnk ez alkalommal Dr. Benedek Lajos és Boros Lajos voltak, a Társaság tagjai közül több mint 50 ember vett részt a kiránduláson.

Ezúttal is az ELTE lágymányosi épületénél találkoztunk azokkal, akik a közös busszal közelítették meg a helyszínt. Hosszú buszozás után érkeztünk első rövid gombásztúránkra a Vajdácska közelében fekvő Long-erdőhöz, ahol a helyi erdészet munkatársa volt a vezetőnk.

A Long-erdő 1996 óta természetvédelmi terület, a Bodrog holtágai által határolt, több mint ezer hektárnyi területen természetszerű ártéri erdőtársulás mellett igen változatos fauna és flóra fogadja az ide látogatókat. Az őshonos erdőalkotók a gyertyán és kocsányos tölgy, mára azonban ezekből kevés maradt, minket elsősorban ártéri füzes, nyaras, illetve tölgyből, szilből és kőrisekből álló ligeterdő fogadott. Az előző napok csapadékos időjárásának köszönhetően az ártér igen sáros, nehezen járható volt, mihelyt a Bodrog-töltésről lefordultunk, azok jártak jól, akik gumicsizmában érkeztek a kirándulásra.

Az ártéri erdőbe érve csapatuk hamar szétszakadt, voltak, akiket a kidőlt füzeken díszlő sárga gévagombák vonzottak, mások az erdő belseje felé indultak helyi vezetőnkkel. Mi néhányan elkanyarodva hamarosan egy főként nemes nyárból álló, néhány feketediót is tartalmazó régi erdőtelepítésben találtuk magunkat, melyben bőségesen képviseltették magukat a tejelő- és tölcsérgomba-fajok, illetve természetesen a nyárfapereszkék és -tinóruk is előkerültek. Emellett a vizes élőhelyen csak úgy hemzsegtek a különböző békafajok, és érdekes volt megfigyelni a bábozódásra helyet keresve vonuló, hatalmas termetű málnaszövő hernyókat is. Ennek a rendkívül érdekes és változatos élőhelynek a felderítésére természetesen nagyon kevés volt a rendelkezésünkre álló idő, de azt láthattuk, hogy mindenképpen érdemes visszatérni erre a területre, nemcsak a gombászoknak, hanem minden természetszerető, az egyre ritkuló természetes élőhelyek iránt érdeklődő emberek.

A buszhoz visszatérve találkoztunk többekkel, akik autóval érkeztek a kirándulásra, majd a szálláshelyünkre, Széphalomra érve elfoglaltuk szobáinkat, és vacsora után egy előadást hallgathattunk meg a Zemplén természeti értékeiről, melyet Géczi István, az Abaúj-Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület munkatársa tartott.

A gyűjtött gombák kitálcázását, határozását és felcímkézését már az előadás előtt megkezdték a kollégák, és az előadás után az érdeklődők már számos fajból álló kiállítást tekinthettek meg, amely a következő napon még tovább gyarapodott.

Másnap reggel busszal indultunk túránk kiindulási helyszínére, a Kőkapuhoz, ahonnan a társaság közösen indult felfelé az Istvánkúti Nyírjes irányába.

A Nyírjes Magyarország egyik legrégebbi természetvédelmi területe, 1953 óta védett. A terület biodiverzitása egyedülálló, ahogy az itt található nyírfaliget kora (100 év körüli és idősebb fák) és kiterjedése is. A nyírligetet mészkerülő tölgyesek és úgynevezett nudum (aljnövényzet nélküli) bükkösök veszik körül, ezek a ritka és érdekes élőhelyek nemcsak a gombák, hanem a növények és állatok közül is számos ritka, védett fajnak adnak otthont. A kapcsos korpafű és a farkasboroszlán mellett foltos szalamandrákat is megfigyelhettünk. Természetesen gombák tekintetében sem lehetett okunk panaszra: ismét hozott termőtestet az évek óta ugyanott megjelenő nyírfa szőrgomba, hatalmas és látványos légyölő galócák díszítették az erdő szélét, és sokan most először csodálkozhattak rá a rovarrontó gomba élénk narancssárga termőtesteire is. Az igazi „nagy találatok”, olyan különlegességek, amelyeket korábban kevesen láttak közülünk, szintén ezen a különleges élőhelyen kerültek elő. A nagyon ritka, látványos lilásodó szőrgombát, barnásszürke érdestinórut és az áfonyákon élősködő, leveleiket pirosra színező áfonyafestő gombát is megtaláltuk itt.

Az egész napos kirándulást, gombászást követően kisebb-nagyobb késéssel sikerült mindenkinek visszaérni a találkozóhelyre, ahonnan a szállásra indultunk. Már a vacsora előtt megkezdődött az újabb találatok kitálcázása, határozás, majd vacsora után szakmai vezetőnk, Dr. Benedek Lajos tartott bemutatót, ismertetőt a legérdekesebbekről a talált fajok közül. A bemutatott gombákat körbeadva, alaposan megszemlélve, megszagolva, megtapogatva mindenki közvetlenül ismerhette meg őket, és bővíthette meglévő ismereteit.

Másnap reggel esőre ébredtünk, ennek ellenére mikor reggeli után összepakolva elhagytunk a szállást, természetesen gombászni indultunk. A társaság ezúttal két részre szakadt: a rövidebb távra vágyók a környék egyik leghíresebb természeti látványosságát, a Megyerhegyi tengerszemet tekintették meg, míg a hosszabb távra vállalkozók mintegy 13 kilométeres utat járhattak be, a Rákóczi-fa érintésével, melynek végállomása a tengerszem alatti parkoló volt, ahol a másik csapattal és buszunkkal találkoztunk.

Utunk során változatos élőhelyeken haladtunk át, a meredek hegyoldalak mohos, öreg bükköseitől a Rákóczi-fát övező tölgyesig, majd egy kéttűs fenyvest is érintettünk. Mivel eléggé szorított az idő, mert hazáig még hosszú buszozás várt ránk, a tempó is meglehetősen feszített volt, néhány megálló alkalmával nyílott lehetőségünk egy-egy élőhelyen fél órát szétnézni. Egyébként ezek a területek a vártnál kevesebb gombával szolgáltak, láthatólag kevesebb csapadék volt erre, a fenyves például nagyrészt üres volt, a tölgyesben is inkább májgombákat találtak a keresgélők. Ennek ellenére maguk az élőhelyek lenyűgöző szépségűek voltak, ismét előkerült számos foltos szalamandra példány és egy rézsikló is, gombák tekintetében pedig a sokak számára ismeretlen keserű pereszke, számos kígyógomba és kisőzláb faj is.

A parkolóhoz visszatérve az utolsó rét, amire kiértünk, még nagy mennyiségű mezei szegfűgombával fogadott minket. A réten lévő pihenőnél az eddig nem talált fajokból instant gombakiállítást rendeztünk, melynek példányait Dr. Benedek Lajos rövid bemutató keretében ismertette.

Ezután eljött az ideje, hogy elbúcsúzzunk egymástól, és – ki busszal, ki autóval – hazainduljunk az érdekes és tartalmas hosszú hétvége után. A kirándulás remekül sikerült, érdekes és értékes élőhelyeket, sokak számára ismeretlen fajokat ismerhettünk meg: a gyűjtött fajok listája végül több mint 250 fajra rúgott.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a szervezésért, a szakmai vezetésért és a házigazda zempléniek közreműködéséért, reméljük, a jövőben is sok hasonló programon vehetünk részt veletek!

Kiss Zsuzsanna

Budapest