A termőtestek a gombák spóratermő szaporító képletei. Mivel a gombák felismerése, meghatározása a termőtestek alapján történik, az alábbiakban megismerkedünk ezek típusaival és jellemző bélyegeikkel.
A bazídiumos gombák termőtestének felépítése
A bazídiumos termőtest meghatározott helyén alakul ki a bazídiumokat tartalmazó egy sejtsoros termőréteget, a himéniumot viselő váz, a tráma. Jelentős különbségek vannak a bazídiumos gombák között termőtestük trámájának felépítésében. A kalapos gombák trámája többnyire védetten helyezkedik el és bonyolult szerkezete nagy felületet biztosít a termőréteg kifejlődéséhez, a minél több spóra termeléséhez. A leggyakoribb típusnál a himénium a kalap alján lévő lemezek felszínét borítja, tehát a tráma lemezes (csiperkék: Agaricus spp., galambgombák: Russula spp., pókhálósgombák: Cortinarius spp., pereszkék: Tricholoma spp.). A tráma azonban lehet ráncos (rókagombák: Cantharellus spp.), csöves (tinóruk: Boletales, taplógombák: Poriales rendek), vagy tüskés szerkezetű (gerebengombák: Hydnum spp.), sőt sima is (trombitagomba: Craterellus spp.). A gömbszerű termőtesteket fejlesztő pöfeteggombáknak nem a termőtest felszínén, hanem annak belsejében fejlődik ki a trámája.
A tráma szerkezete az egyik legfontosabb bélyeg a gombák felismerésében. A trámatípus egyes rendeken, családokon, nemzetségeken belül hasonló, vannak azonban olyan családok, nemzetségek is, amelyekben többféle trámatípus keveredik (pl. a csöves és lemezes tráma a likacsgombák családjában).
A gombák termőrétegének szerkezetét szabad szemmel nem látjuk. Számos olyan gombafaj van azonban, amelyeket szabad szemmel nem is lehet biztosan meghatározni. Ezeknél a termőréteg mikroszkópos vizsgálata szükséges. A családok, nemzetségek, sőt fajok igen fontos megkülönböztető bélyege a spórák alakja. A határozókönyvek általában leírják a spórák méretét, alakját, a spórafal mintázatát, amely változatos lehet. A spóra színe is jellemző bélyeg. Ezt megállapíthatjuk a termőtestből (pl. fehér papírra helyezett gombakalapból) kiszóródott spórapor vizsgálatával. Fontos bélyegek a spóra bizonyos vegyületekkel adott színreakciói. A Melzer-reagens (KJ-os jódoldat) az amilózt tartalmazó ún. amiloid spórákat sötétkékre színezi. A gyapotkék festékkel kékre festődő spórákat cianofilnek nevezik.
A spórák vizsgálata mellett elkülönítő értéke van a cisztídiumok alakjának. A cisztídiumok a himénium vagy a termőtest más részének felszíni rétegeiben elhelyezkedő, speciális alakú steril végsejtek.
A bazídiumos gombák termőtesttípusai
A bazídiumos termőtest-típusok között a spórakeletkezés módja szerint a következő két fő csoportot különböztetjük meg:
- Himeniális típus:
A spórák felszíni termőrétegben keletkeznek. A termőréteg sima, ráncos, lemezes, csöves vagy tüskés trámán helyezkedik el. A termőtest fejlődése szerint lehet gimnokarp vagy hemiangiokarp. Az előbbi típusban nincs burok, a termőréteg kezdettől fogva szabadon fejlődik. A másik típusban a fiatal termőtestkezdeményt (primordiumot) teljes burok (velum universale) borítja, és a termőréteg csak ennek felszakadása után válik szabaddá. - Gaszteriális típus:
A bazídiumok nem alkotnak réteget, hanem a gömbszerű termőtest belsejét töltik ki. Ilyenek pl. a pöfeteggombák. Felnyílás szerint ennek is két altípusa van. Az angiokarp termőtesten egy szabályosan kialakuló nyílás keletkezik, és a spórák azon keresztül kerülnek a szabadba. A kleisztokarp típusban nem alakul ki nyílás, a spórák a termőtest szétszakadása után szóródnak ki.
A bazídiumos gombák termőtestei rendszerint szabad szemmel is jól láthatók. Méretük egyes esetekben elérheti a több decimétert és súlyuk a 10-15-20 kg-ot is (pl. óriás pöfeteg). Egy ilyen hatalmas termőtestben annyi spóra képződhet, hogy ha egymás mellé raknánk őket, a lánc hossza elérné az egyenlítő felét.
A tömlősgombák termőtesttípusai
A tömlősgombák nagy részének termőteste mikroszkopikus méretű. A szabadszemmel is látható tömlősgombák termőtestei valamennyien az ún. apotécium-típusba tartoznak. Az apotécium nyitott, csészeszerű termőtestet jelent, amelynek belsejét az aszkuszokból és a parafízisekből álló réteg, a himénium béleli. Az egyszerű, csészeszerű termőtestből származnak a bonyolultabb apotéciumtípusok, mint pl. a kucsmagombák és a papsapkagombák nyeles, összetett apotéciuma, vagy a szarvasgombák zárt, föld alatti, gumószerű termőteste.